menü

Vendégházak - Falusi turizmus

A falusi turizmus egy sajátságos formája a turizmusnak. Leginkább a vidéki, csendes, nyugodt, a város és a nyüzsgő üdülőhelyek zajától távol lévő, eldugottabb helyeken találkozhatunk vele.

A falusi turizmus a legalkalmasabb módja annak, hogy a turisták testközelből megismerhessék egy adott tájegység kultúráját és életmódját. Lényege elsősorban a falusias környezetben rejlik.

A városi ember alapvető igénye, hogy újra felfedezhesse azt a helyet, ahol egykor az ősei élték tevékeny mindennapjaikat

Ezért nagyon fontos, hogy a falusi turizmusra berendezkedő falvak vonzó természeti környezetben kapjanak helyet. Ez a turisztikai forma a szálláson, étkezésen és programokon kívül magában foglalja a mezőgazdaságot, a népi kultúrát, a folklórt, a népi építészetet és mesterségeket.

A falusi vendéglátás kialakulását és fejlődését a kedvező természeti adottságok segítik elő. Nem előírás, hogy a tájegység vagy a település egyedi turisztikai látnivalóval rendelkezzen, ám nem árt, ha fel tud mutatni valami különlegességet, amellyel az ajánlatai meggyőzővé válnak.

Annál vonzóbb a falusi turizmus részét képező falu, minél szebb és harmonikusabb környezetben fekszik. A vonzást jelentő előnyök közé tartoznak a jó táji adottságok, mint az erdők, rétek, vízpartok közelsége vagy az érintetlen természet.

Ugyancsak turistacsalogató, ha a faluban és környékén bemutatásra kerülnek a népi mesterségek, hiszen ez nagyszerű lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy a programok részeként kipróbálhassák ezeket a paraszti mesterségeket.

A turisták általában egy öreg parasztházban szállnak meg, ami egyben múzeum is, a korszerű berendezési tárgyak miatt. A tulajdonosok, akik a vendégeket fogadják, legtöbbször idős házaspár vagy egy család, több gyermekkel.

Hazánkban a falusi turizmus az 1930-as évektől vált egyre ismertebbé, elsősorban a Balaton környékén, a Mátra-Bükk hegységben, a folyók mellett, valamint a kedvező éghajlati és táji adottsággal rendelkező falvakban. Ezekben az időkben leginkább még a városlakó gyerekek élvezték ezt az üdülési formát, azzal a szándékkal, hogy megismerhessék a falu mindennapi életét, a dolgos hétköznapokat és az ünnepnapokat. A mezőgazdasággal, földműveléssel, állattenyésztéssel és a kertészettel való megismerkedés életre szóló élményt nyújtott számukra.

Szerencsére napjainkban már sokkal jobb a helyzet, hiszen a rendszerváltás óta számtalan hasznos kezdeményezés született a falusi turizmus fellendítésére, amely képes vonzóvá tenni a falvakat, mint turisztikai célpontokat.

Fontossá vált a külföldről érkező vendégek megcélzása, de ez akadályokba ütközik. A falusi vendéglátásnak sajátos nemzeti jellege van, ami elsősorban egy magyar ember számára bír érdekességekkel és értékekkel.

Ha kedvet kaptunk kipróbálni a falusi turizmust és szívesen eltöltenék egy hétvégét szép, csendes környezetben, barátságos emberekkel körülvéve, rengeteg csodás helyet találhatunk szerte az országban, pillanatok alatt.

Szigetbecse története

Szigetbecse nevét 1217-ben említette először oklevél Beche néven. A település névadója a Becse-Gergely nemzetség volt, akiknek ősei a későbbi III. Béla kíséretében tértek vissza Bizáncból, az ekkor elnyert birtokuk az egyetlen volt a szigeten, amely Becse-Gergelyeké volt.

1308-ban Szent Istvánról elnevezett körtemplomát is említették. Ekkor Becsei Imre faluja volt.

1311 évi oklevélben Imre már Becse nevű faluja után magát már Becsei néven iktattatta be a Fejér vármegyei Solt-széken levő Fű-tő nevű birtokába. Ugyanekkor a Becsegergely nemzetségből származó Lukács fia László mester is átiratja 1297-ben kelt oklevelét.

A nemzetség tagjai közül Becsei Imre, aki 1312-ben már a király familiáris szerviense volt nagy birtokszerző volt: 1312, 1315 és 1319-ben a közeli Peregen, 1313-ban Pomázon, 1317, 1319-ben házat Felhévizen, földet a Pilis megyei Aszófőn, 1318-ban Szalkon és a Solt-székben fekvő Inakfiapéterföldén és 1319-ben a Baranya megyei Kerekegyházán. 

1320-ban Becsei Imre már királyi főszekerész, ekkor biztosítja magának Pereget és Szalkot is, majd fiaival együtt megszerzi Bátmonostort is, melyről később több oklevél is készül,1321-ben már barsi ispán és lévai várnagy és Rubertet kapta meg és ekkor szerzi meg Páli nagy részét is.

 1325-ben a Hont megyei Szalk részeit és Sallót szerzi meg és a Hont megyei Terenyét kapta adományba. További birtokszerzései között szerepel még többek között a Vesszős, Töttös és Tamás (Tövises) nevű fiaival együtt 1322-1323-ban a Baranya megyei Teremhegyet cseréli el Lak nevű településért.

Becsei Imre 1333ban meghalt, tőle Töttös és Vesszős nevű fiai együttesen a lévai várnagyságot örökölték.

1344-ben Károly Róbert király Töttös és Vesszős becsei jobbágyait kivette a nagyszigeti jobbágyokra kötelezően előírt erdőóvó, ménespásztori és egyéb szolgáltatások alól azzal, hogy Becsét nemesi joggal bírják.

1347-ben a király a falut Szent István mártír templomával és a szemben fekvő Pereggel együtt visszavette a Becseiektől, mivel a budai és nagyszigeti királyi majorok részére szükségesek voltak. Helyettük cserébe Bars és Hont vármegyei falvakért.

Becséhez ekkor a Dunán 6 malom, 6 rab cselédlány, 73 nagyállat és 150 disznó tartozott hozzá. Jobbágyai számáról és határairól nem maradt adat.

1479-ben Hunyadi Mátyás özvegye, Beatrix királyné tulajdonaként említik a falut.

A török uralom végére elpusztult Becse lakossága, helyükbe először szerbek települnek meg, majd helyükbe stájer és sváb telepesek érkeztek.

1910-ben 956 lakosából 767 magyar, 183 német volt. Ebből 935 római katolikus, 17 református volt.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Ráczkevei járásához tartozott.

A falunak 1946-ig szinte 85%-ban német lakossága volt. Jelenleg is nemzetiségi település, magyarok és svábok lakják.

Szigetbecsén ma is ápolják a régi néphagyományokat, a híres húsvéti ”tojásfutást”, amelyet húsvétvasárnap du. 5 órakor rendezik meg a Petőfi S. utcában. Szigetbecse idegenforgalmát az üdülők, a horgászok jelentik.

Vonzó a becsei Duna-part - a holtág vidéke, a dunai szabad strand az idelátogató turisták, üdülők számára. A Ráckevei (Soroksári) Duna partján mintegy 9 km hosszú területen épült ki a szigetbecsei üdülőterület 640 hétvégi házzal.

A község nem épült közvetlenül a Ráckevei Duna mellé az árvizek miatt. Mintegy hatszáz - ezer méter választja el tőle, közben szántók, rétek, kicsiny nádasok, tölgyesek zöldellnek. Ez teszi ezt a Duna menti partszakaszt különösen megnyerővé.

Elérhetőségek
© 2015